Emlékszem, egy csodálatos pillanat

Emlékszem, egy csodálatos pillanat előtt, hogy te meg, mint egy múló látomás, mint a zseniális tiszta szépség. A kínzás reménytelen melankólia riasztó zajos forgatagában, hang csendült oly gyöngéden és álmodott szép képességgel. Év telt el. Viharok robbanás elszórtan régi álom, és elfelejtettem a gyengéd hangon, a ti mennyei jellemzői. A semmi közepén, a sötétben a fogságból húzni csendesen napjaim nélkül istenség nélkül ihlet, könnyek nélkül, anélkül, hogy az élet, szeretet nélkül. Ez a lélek ébredése: És itt megint megjelentél, mint egy múló látomás, mint a zseniális tiszta szépség. És a szívem dobog ecstasy, és feltámadott, és az istenség, és az inspiráció, és az élet, és a könnyek, és a szerelem neki.

Alexander Pushkin. Complete Works.
Budapest, "Ogonyok" Library,






kiadása az „igazság”, 1954.

Más versek Aleksandra Pushkina

• „Én szerettelek.
  Szerettem akkor is, talán a szívem nem elég kihalt; De most már nem aggódik; Nem akarom, hogy elszomorít.
• „Én nőttek fel közül a legszomorúbb viharok.
  Nőttem fel közül a legszomorúbb a viharok, és az áramlás a napjaim, így a hosszú sáros, most alábbhagyott minute nap, és tükrözi a kék ég.
• „Azt hittem, a szívem már elfelejtette.
  Azt hittem, a szívem már elfelejtette könnyen képes szenvedni, azt mondta, hogy ez volt, én nem történhet meg! Nem fog megtörténni.
• „Itt vagyok Inesilla.
  Itt vagyok Inesilla, itt vagyok az ablak mellett. Embrace Sevilla és a sötétség és az alvást.
• „Tudom, hogy a szél: ott a parton.
  Tudom, hogy a szél: ott partján félreeső tenger moraja; Rosy süt a nap, hogy perzselte gyepek;.
• „Én már emlékművet állított kéz nélkül.
  Én emlékművet állított nem tett kézzel, hogy ne neki zarastot népszerű nyomvonal, fölment a feje fölé a lázadó Sándor-oszlop. **.
• „Emlékszem egy csodálatos pillanat.